Ismerős bárkinek az az érzés, hogy a francba is nem úgy mennek a dolgai, ahogy ő akarja azt...Ilyenkor rendszerint barátainkhoz, családunkhoz fordulunk segítségért. Egy kis nyifinyafi egyebek. Majd rájövünk, hogy semmi nem változik ettől. Na MOST én is ebben a cipőben járok. Boldog életem van, nem panaszkodhatok. Van egy szerető családom, egy csodálatos párom, gyönyörű helyen lakom, tanulhatok és jelentem EGÉSZSÉGES vagyok. De ez nem volt mindig így. Hét hónappal ezelőtt még egy betegesen sovány, beesett arcú, már-már egy mély depresszióban élő, folyamatos rosszullétekkel küzdő fiatal lány voltam. Most 21 éves vagyok. Az én horrorom 2 évvel ezelőtt kezdődött, amikor kikerültem középiskolából és egyetemre mentem. Mindig erre vágytam évekig keményen dolgoztam ezért. De amikor az ember pontosan azt kapja, amit akar, amiért küzd, rá kell hogy jöjjön, hogy nincs tovább. Annyira koncentráltam a célomra, hogy közben elfelejtettem élvezni az utat és ami még rosszabb nem építettem ki a ∼hogyan tovább∼ tervet. Tehát ott álltam terv nélkül...és lám, el is vesztem. Nem mondom, hogy mindent meg kell tervezni, mert az életet nem lehet. De igen is alakíthatod. Lelkileg ez a dolog annyira megviselt, hogy fizikai nyomai lettek. Leharcolódott az immunrendszerem, és nagyon sokat betegeskedtem. Egy hosszabb antibiotikumos kezelést követően, pedig elkezdődött az, ami miatt én két évig szenvedtem. Egy élesztőgomba elszaporodott a szervezetemben, ami mérhetetlenül nagy károkat okozott. Hogy miért írom ezt most le? Mert azt orvosok legtöbbje a Candida betegséget max, mint női nyavalyát tartják számon. Pedig  nagyon sokszor áll az emberek betegségeinek a hátterébe. Tizennyolc évig gond nélkül fogyasztottam mindent, két év alatt viszont ez a gomba annyira leharcolta a szervezetemet, hogy szinte már mindentől rosszul voltam. Az orvosok nem tudtak kimutatni semmit. Mindig csak azt mondogatták, ez fejben dől el nálam. Végül már a családom sem hitt nekem. Egy kedves barátnőm említette meg ezt a betegséget, de amikor az orvostól vértesztet kértem, elutasította, mondván hogy ez egy humbug nyavalya. Vettem hát egy házi tesztet, ami természetesen pozitív lett. Az orvos még mindig nem segített, de ami szerintem még felháborítóbb, hogy a gasztroenterológus is elküldött azzal, hogy ő ebben nem hisz. Egyedül maradtam. A családom támogatását viszont visszanyertem. Egy nagyon szigorú 7 hónapos diétával ismét egészséges lettem, csak a tejfölre és a tejszínre való érzékenységem maradt meg. Negyvenöt kiló voltam mikor elkezdtem, most jelenleg már túlszedtem magam, de még ezt se bánom. Mindig is elégedetlen voltam magammal, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok annak az 1-2 plusz kilónak. De most így van. Azonban persze az élet nem áll meg. Szeretnék ismét jó formába kerülni és ennek az útját fogom megosztani veletek. Miket tapasztalok ki, miket próbálok ki stb...Az első szabályt már meg is hoztam! Nincs mérlegelés egészen március végéig. Mert a legtöbb ilyen kezdeményezésemben a vesztét az okozta, hogy folyamatosan naponta, hetente ráálltam a mérlegre csodát várva, hogy na majd most már biztos vékonyabb lettem. Persze mindig csalódtam és utána befaltam valami jó hizlaló csokit,sütit.  Úgyhogy a mai naptól fogva ÚJ ÉLET! Hajrá ;) :) 
https://www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58

Megosztás a facebookon