Szóval új nap, új élet! Az éjszaka folyamán elég rosszul aludtam, így hát volt időm gondolkodni. Annyi helyen olvassa az ember, hogy napi ötszöri étkezés a jó. Ez biztos igaz is, de nehéz megoldani. Mert valakinek vagy túl sok ez (nem a mennyiség miatt hisz azt mi befolyásoljuk) valakinek pedig túl kevés. Én sajnos az utóbbiba tartozom. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha itthon vagyok állandóan eszem...Megállás nélkül rágcsálok valamit és erről leszokni nagyon nehéz. Na de most mégis megpróbálkozom vele. Hiszen alapvetően nem vagyok éhes, csak unatkozom. Éjszaka fogtam a telefonomat és beállítottam, hogy ötször jelezzen a mai nap folyamán. Kilenckor az a reggeli idő, délben három órával később tízórai, majd két órával később ebéd, ismét három óra múlva uzsonna, majd utána két órával a vacsora. Ha kiszámoljátok este hétre jön ki az utolsó étkezés. Én viszonylag korán, 9-10 körül lefekszem már, így megvan az a kellő idő (2-3 óra) ami el kell hogy teljen a vacsora és a lefekvés között. Tízórai-ebéd-uzsonna között pedig azért két-két óra az az idő ami eltelik, mivel a tízórai és az uzsonna is csak valami apróság, amit az ember elmajszolgat (pl. egy répa, valami gyümölcs, vagy délutáni süti stb.). :) :) Kíváncsi leszek ez a rendszer hogy válik be. Természetesen, aki dolgozik, annak másképp kell beállítani az időt, de szerintem mindenki meg tudja szabni, hogy hogyan is lenne a legjobb neki. Az évek során rengeteg fogykúrás módszert kipróbáltam, de valahogy mindig volt egy apró pont, ami nem stimmelt és onnantól már nem is volt kedve az embernek folytatni az egészet. Ezért próbálkozom most a saját rendszerem kialakításával. De hangsúlyoznom kell, hogy ez most nem fogyókúra lesz, ez ÉLETMÓDVÁLTÁS! :) Nem ugyan az a kettő és azt hiszem az ember másképp is áll mindkét dologhoz! ;) Szóval hajrá! Ja és itt egy recept, amit tegnap uzsonnára csináltam! Nem csak nekem ízlett, de a párom, a szüleim és a testvéreim is falták! :) http://www.nosalty.hu/recept/zabpelyhes-kokuszos-keksz-emoketol Nagyon finom és jól sikerült. Én Ch csökkentett lisztet használtam és kókuszvirág cukrot. És bizony így is tökéletes lett és még egészségesebb is! ;) <3 

Megosztás a facebookon

Ismerős bárkinek az az érzés, hogy a francba is nem úgy mennek a dolgai, ahogy ő akarja azt...Ilyenkor rendszerint barátainkhoz, családunkhoz fordulunk segítségért. Egy kis nyifinyafi egyebek. Majd rájövünk, hogy semmi nem változik ettől. Na MOST én is ebben a cipőben járok. Boldog életem van, nem panaszkodhatok. Van egy szerető családom, egy csodálatos párom, gyönyörű helyen lakom, tanulhatok és jelentem EGÉSZSÉGES vagyok. De ez nem volt mindig így. Hét hónappal ezelőtt még egy betegesen sovány, beesett arcú, már-már egy mély depresszióban élő, folyamatos rosszullétekkel küzdő fiatal lány voltam. Most 21 éves vagyok. Az én horrorom 2 évvel ezelőtt kezdődött, amikor kikerültem középiskolából és egyetemre mentem. Mindig erre vágytam évekig keményen dolgoztam ezért. De amikor az ember pontosan azt kapja, amit akar, amiért küzd, rá kell hogy jöjjön, hogy nincs tovább. Annyira koncentráltam a célomra, hogy közben elfelejtettem élvezni az utat és ami még rosszabb nem építettem ki a ∼hogyan tovább∼ tervet. Tehát ott álltam terv nélkül...és lám, el is vesztem. Nem mondom, hogy mindent meg kell tervezni, mert az életet nem lehet. De igen is alakíthatod. Lelkileg ez a dolog annyira megviselt, hogy fizikai nyomai lettek. Leharcolódott az immunrendszerem, és nagyon sokat betegeskedtem. Egy hosszabb antibiotikumos kezelést követően, pedig elkezdődött az, ami miatt én két évig szenvedtem. Egy élesztőgomba elszaporodott a szervezetemben, ami mérhetetlenül nagy károkat okozott. Hogy miért írom ezt most le? Mert azt orvosok legtöbbje a Candida betegséget max, mint női nyavalyát tartják számon. Pedig  nagyon sokszor áll az emberek betegségeinek a hátterébe. Tizennyolc évig gond nélkül fogyasztottam mindent, két év alatt viszont ez a gomba annyira leharcolta a szervezetemet, hogy szinte már mindentől rosszul voltam. Az orvosok nem tudtak kimutatni semmit. Mindig csak azt mondogatták, ez fejben dől el nálam. Végül már a családom sem hitt nekem. Egy kedves barátnőm említette meg ezt a betegséget, de amikor az orvostól vértesztet kértem, elutasította, mondván hogy ez egy humbug nyavalya. Vettem hát egy házi tesztet, ami természetesen pozitív lett. Az orvos még mindig nem segített, de ami szerintem még felháborítóbb, hogy a gasztroenterológus is elküldött azzal, hogy ő ebben nem hisz. Egyedül maradtam. A családom támogatását viszont visszanyertem. Egy nagyon szigorú 7 hónapos diétával ismét egészséges lettem, csak a tejfölre és a tejszínre való érzékenységem maradt meg. Negyvenöt kiló voltam mikor elkezdtem, most jelenleg már túlszedtem magam, de még ezt se bánom. Mindig is elégedetlen voltam magammal, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok annak az 1-2 plusz kilónak. De most így van. Azonban persze az élet nem áll meg. Szeretnék ismét jó formába kerülni és ennek az útját fogom megosztani veletek. Miket tapasztalok ki, miket próbálok ki stb...Az első szabályt már meg is hoztam! Nincs mérlegelés egészen március végéig. Mert a legtöbb ilyen kezdeményezésemben a vesztét az okozta, hogy folyamatosan naponta, hetente ráálltam a mérlegre csodát várva, hogy na majd most már biztos vékonyabb lettem. Persze mindig csalódtam és utána befaltam valami jó hizlaló csokit,sütit.  Úgyhogy a mai naptól fogva ÚJ ÉLET! Hajrá ;) :) 
https://www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58

Megosztás a facebookon